Ments meg! - 6.fejezet

Yugyeom pov:

Teljes sötétség vesz körül, én meg itt fekszem magatehetetlenül, nem tudok mozogni. A szememet se tudom kinyitni, és hang se jön ki a számon. Ijesztő az egész kicsit. Most akkor ez a vég, meghaltam? Úristen, tényleg meghaltam, végülis annyira nem baj, amúgy is szar volt az életem, csak szenvedés, és már elegem volt belőle. Mindenki csak bántott. Jobb így, mindenkinek jobb lesz így, a suliban, apának és nekem is.

Elmélkedésemet egy ismerős hang szakítja meg, de olyan halkan hallom, hogy nem tudom azonosítani. De mégis valahonnan ismerős, ki lehet az? Egyre hangosabb lesz, és most már ki tudom venni, hogy az én nevemet mondja. De mégis ki lehet az, hisz én senkinek sem hiányzok, de talán mégis, Jacksonak és Jaebumnak, lehet, hogy ők azok. Hirtelen már kiabálja az illető a nevemet, és azt is hallom, hogy küzd a könnyeivel is. Miattam sírna valaki… ennyire fontos lennék valakinek? Áramütésként ér a felismerés, és rögtön beugranak a képek a veszekedésről apával és, hogy ott volt ő is. Bambam az, ő szólongat engem. Szerelmem itt van, és kiabálja a nevemet. Jaj, ne…nem akarom, hogy miattam sírjon, minden megmaradt energiám összeszedem, hogy magamhoz térjek, sietnem kell, mert nagyon látni akarom őt, és megnyugtatni, hogy nincs semmi baj.

- Gyeomie, kérlek szépen, kelj fel! Istenem, nem hagyhatsz itt egyedül – hallom, most már tisztán Életem kérlelő és sírós hangját, és végre ki tudom nyitni a szemem. Itt van mellettem, a fejem az ölében, a másik kezével pedig az enyémet szorongatja. Csak bámulom, és érzem, a mellkasom mindjárt felrobban, a szívem őrült tempóban ver ezért a fiúért, és még jobban beleszeretek. Elmondhatatlanul és visszafordíthatatlanul szerelmes vagyok belé. Mindenkinél és mindennél jobban szertetem, bármit megtennék érte. Figyelem könnyáztatta gyönyörű szemeit, szépen ívelt telt ajkait, pisze orrát, az anyajegyét a bal szeme alatt, amit annyira szeretek.  Pont az ellentétes oldalon van, mint nekem. Érzem, pici kezét, amely olyan puha, és oly kétségbeesetten szorítja az enyémet. Végre észreveszi, hogy őt nézem, majd hirtelen magához ránt és megölel.

- Annyira aggódtam érted, úgy örülök, hogy végre magadhoz tértél.

- Ne haragudj, Bamie, nem akartam, hogy aggódj – ejtem ki nehezen a szavakat, majd kibontakozok az öleléséből. Segít felállítani, és együtt elindulunk hozzájuk, mivel apa elzavart minket otthonról.

Itt állok Bamie szobájában, és kezdek zavarba jönni, ez az első alkalom, hogy itt vagyok, azt se tudom, hogy mit mondjak vagy csináljak.

- Gyeomie, mi lenne, ha fürödnénk és utána ellátnám a sebedet – kérdi, miközben maga felé fordít, én meg kiakadok azon, amit mond, és érzem az arcom lángba borul.

- E-együtt fürödni? – dadogom és lesütöm a fejem, legszívesebben elsüllyednék.

- Nem dehogyis, nyugi külön, úgy gondoltam – neveti el magát és lágyan megsimogatja a hátam. –Menj elsőnek te, keresek neked máris valami ruhát, és előveszem az elsősegély dobozt.

- Rendben – sóhajtok megkönnyebbülten, már hirtelen megijedtem. Elveszem tőle a ruhákat, és bevonulok a fürdőszobába.

Kavarognak a fejemben a gondolatok, miközben állok a zuhany alatt. Megtudta, most már tudja, hogy meleg vagyok, hála apának. Istenem, erre még nem vagyok felkészülve, nem így akartam, hogy megtudja. Tuti, hogy rá fog kérdezni, és…és ha megutál, vagy már nem akar velem barátkozni többet. De hisz most is itt van, ide hozott, pedig elrohanhatott volna, míg én ájultan feküdtem. Ahj, nem tudom, mindegy csak reménykedem benne, hogy nem lök el magától. Miután végzek, gyorsan felveszem Bamie ruháit és meg kell állapítanom, hogy tökéletesen illenek rám. Kilépek a fürdőből, majd belépek a szobába, ahol már készen áll a fürdésre.

- Lefürdök akkor én is gyorsan, és jövök – mosolyog rám és berohanva a fürdőbe, ott hagy engem. Körülnézek a szobájában és tetszik a látvány, eléggé fiús a szobája. Leülök az ágyra, és elkezdem szagolni a felsőt, ami rajtam van. Annyira finom az illata, enyhén érződik rajta a parfümje, de annál inkább Bambam illata. Életem végéig érezni akarom az illatát, oly nagyon szeretem. Teljesen belemerülök, csak hagyom, hogy elárasszanak az érzések, amit kivált az illata, így észre se veszem, hogy bejött a szobába, csak a hangjára riadok fel, ami mellesleg pont mellettem hangzik fel.

- Ennyire tetszik az illatom? – kérdi nevetve, arcán huncut mosollyal, én meg csak pirulok szégyenemben, és rá se merek nézni.

- I-igen, nagyon tetszik – csak suttogás telik tőlem, de tudom, hogy hallotta ő is.

- Miért vagy ennyire zavarban? – szegezi nekem váratlanul a kérdést.

- É-én nem va…. – kezdek bele, de nem tudom befejezni, mert a látvány miatt elakad a lélegzetem. Szerelmem, úgy döntött, hogy megöl a puszta létezésével, és sikerül is neki. Félmeztelenül áll előttem, én meg csak bámulom tátott szájjal, ez tök égő. Arcom a vörös minden színében pompázik most már, így a szemem gyorsan leveszem a testéről, és a kezemet bámulom helyette az ölemben.

- Olyan aranyos vagy, amikor zavarba jössz – kuncog rajtam, én meg érzem, hogy még jobban süllyedek zavaromban.

- Ha zavar, veszek fel egy felsőt – magyarázza, és már nyúl is a ruhadarabért.

- Nem…vagyis igen, én még… - dadogok már megint, de szerencsére Bamie megállít. – Semmi baj, Gyeomie, nyugi, értem – mosolyog rám kedvesen, majd leül velem szembe az ágyra.

- Na, gyere, lekezelem a sebeidet – veszi elő a fertőtlenítőt az elsősegélydobozból. – Ez kicsit csípni fog, előre is bocsánat érte.

De én már nem is figyelek arra, amit mond, észre se veszem, amikor a fertőtlenítőszer csípi a sebemet, csak őt nézem megbabonázva. Csillogó szemekkel bámulom az előttem ülő fiút. A fiút, akibe halálosan szerelmes vagyok, akit örökké szeretni fogok, történjen bármi. Bársonyos keze hozzáér az arcomhoz és annyira jó érzés, nagyon koncentrál arra, amit csinál, így észre se veszi, hogy szinte felfalom a tekintetemmel. De hirtelen felpillant és találkozik a tekintetünk, abban a percben lángba borul az arcom, és hajtanám le a fejem ösztönösen, hogy elrejtsem előle, de megállít a mozdulatban, és megfogja az állam.

- Ne, ne hajtsd le a fejed, kérlek! Látni akarom az arcodat, olyan édes, amikor tiszta vörös vagy.

- Köszönöm szépen, ezt még senki nem mondta nekem – suttogom félénken – Igaz nem szoktam ilyen sűrűn elpirulni, csak előtted.

- Ó, ez igazán megtisztelő, köszönöm – neveti el magát. Az én arcom viszont hirtelen komoly lesz és sóhajtok egy nagyot, mire az ő arcáról is eltűnik a mosoly és elengedi az állam.

- Mi a baj, mondtam valami rosszat? – kérdezi, és hallom a hangjából, hogy megijedt.

- Nem dehogyis, én csak…bocsáss meg a mai nap miatt, kérlek, ne haragudj, én nem akartalak kitenni téged ennek a veszélynek, és ha valami történt volna veled, én azt nem bírtam volna ki – törnek ki a szavak a számból, és egy levegővételre elhadarom az egészet.

- Tudom, és nem a te hibád, magamtól mentem be elfuthattam volna, de nem akartam, mert nagyon aggódtam érted – néz végig a szemembe, miközben beszél.

- A-aggódtál értem? – kérdem értetlenül, mert ez új nekem.

- Hát persze, hogy aggódtam, hisz barátok vagyunk és már mondtam, hogy kedvellek. Vallomása után ismét érzem, az arcom lángba borul, de nem hajtom le a fejem, tartom a szemkontaktust.

- És mit gondolsz arról, amit apa mondott, hogy én…én – nem megy, nem tudom kimondani.

- Hogy te?

- Hát, hogy én… ahh, ne haragudj, inkább hagyjuk - sóhajtok, és lehajtom a fejem. De ezt most mégis hogyan mondjam ki, sehogy se jó.

- Arról, hogy meleg vagy? – mondja ki egyszerűen, én meg rémülten kapom felé a fejem a „szó” hallatán, de szólni nem tudok, csak tátogok.

- Engem nem zavar, én nem olyan vagyok, mint a többi fiú. Őszintén bevallom neked, hogy én is meleg vagyok. Erre nem számítottam, teljesen lefagytam, csak bámulom a fiút magam előtt, akibe menthetetlenül beleszerettem, és aki most közölte velem, tök egyszerűen, hogy ő is meleg. Ez most tényleg komoly, vagy csak egy álom? Ha igen soha nem akarok belőle felébredni.

- Minden rendben? – hallom hirtelen kíváncsi hangját.

- Persze, csak nagyon megleptél, teljesen ledöbbentem, nem tudtam, hogy te is olyan, vagy mint én – jövök ismét zavarba – És te mióta vagy az, és a szüleid mit szóltak hozzá?

-3 évvel ezelőtt történt, hogy rádöbbentem arra, hogy nem a lányok érdekelnek, hanem a fiúk. A lányok mindig próbálkoztak nálam, de én sose éreztem semmit a közelükben, nem váltottak ki belőlem semmilyen érzést, amikor megcsókoltam őket. Viszont volt egy srác, aki nagyon tetszett, akivel végül összejöttem, de nem tartott sokáig, mert nem illetünk össze. A szüleim pedig szerencsére nagyon jól fogadták, ugyanúgy szeretnek és támogatnak mindenben. És veled, hogy történt? – kérdez vissza miután befejezte.

- Ohh, nekem is 3 évvel ezelőtt történt az eset, engem se érdekeltek a lányok sose, nem váltottak ki semmilyen érzést belőlem, igaz egyszer se próbálkozott nálam eddig senki. Nekem is volt egy fiú, aki tetszett, el is mondtam neki, de ő…ő átvert engem, és az egész sulinak elárulta a titkom, így most mindenki undorodik tőlem. Anya teljesen kiborult, nem tudta elfogadni, és elhagyott minket, apa pedig…apa – itt elcsuklik a hangom és nem tudom befejezni, próbálom visszatartani a könnyeimet, nem akarok Bamie előtt sírni.

- Semmi baj, Gyeomie, nyugodj meg – ölel magához hirtelen, én pedig érzem, hogy biztonságban vagyok, így megnyugszom. – Én annyira sajnálom, hogy neked ilyen sokat kellett szenvedned, de most már itt vagyok neked. Megbízhatsz bennem, én mindig melletted leszek! – mondja, majd kibontakozik az ölelésből, de nem enged el, két keze a vállamon nyugszik, és az arca is közel van az enyémhez, túl közel. Istenem, ebbe bele fogok halni, ez a fiú megöl engem!

- Köszönöm, hálás vagyok neked mindenért – suttogom, miközben csak bámuljuk egymást megbabonázva. Az arcom rögtön lángba borul a közelségétől, parfümje illata, és a sajátja megcsapja az orromat, és totál megrészegülök tőle. Gyönyörű szemét le se veszi, az enyémről, és ott van az a cuki anyajegy a bal szeme alatt, amit úgy imádok. Tekintetem az ajkaira tévednek, amik szép teltek, és nagyon szeretném megízlelni őket.

- Gyeomie, lehet, hogy meg foglak csókolni – hangja térít vissza az álmodozásomból.

- Lehet, hogy csalódás lesz, én még sose… - dadogok össze-vissza, de Bamie az ajkaimra rakja az ujját, és ezzel elhallgattat.

- Értem, akkor ez lesz az első csókod – mosolyog rám – És kizárt, hogy csalódás lesz – teszi hozzá nevetve.  Mindkét kezével megfogja az arcom, majd lassan közeledik felém, ha esetleg meggondolnám magam, de nem teszek semmit, hisz én is akarom nagyon a csókot. Csak kicsit félek tőle, nem tudom, hogyan kell, még sose csókolóztam, és nem akarom, hogy csalódás legyen neki. Ajkai gyengéden érintik az enyémet, és csak kis puszikat ad rá az elején, majd végül a száját az enyémre tapasztja, abban a percben, mintha áramütés ért volna, az agyam teljesen kikapcsol. Egy hihetetlenül csodálatos érzés fut át az egész testemen, amitől totál elgyengülök. Csak azt akarom, hogy sose legyen vége! Bamie ajkai annyira puhák és édesek, hogy elvesztem az eszem tőlük. Annyira jó érzés, hogy az ajkai mozognak az enyémen. Mivel nem tudom, mit is kéne csinálnom, így ösztönösen utánzom Bambam mozdulatait, és én is elkezdem mozgatni az ajkaim az övén. Olyan jó érzés, nagyon élvezem, de hamar elfogy a levegőm és kénytelen vagyok elválni tőle. Zihálok, ahogy elengedem az ajkait, arcom teljesen vörös, szívem őrülten dobog a mellkasomban, és tágra nyílt szemekkel bámulok rá.

- Te tényleg megcsókoltál – suttogom, majd ujjaimat végighúzom az ajkaimon, amit az előbb ő érintett az övéivel.

- Igen, Gyeomie, de nem volt teljesen igazi csók, mivel elfogyott a levegőd – kuncog, majd a vállamra teszi a kezét.

- Nem volt igazi? – döbbenek le a szavaitól – Most, akkor csalódtál, miattam nem volt jó? – hangom kétségbeesett.

- Dehogyis, nyugodj meg, jó volt nagyon – próbál megnyugtatni – Úgy értettem, hogy nem használtuk a nyelvünket, de ez teljesen rendben van, hisz neked ez az első, és még nem tudod, hogyan kell.

- Oh, értem – könnyebbülök meg – Bamie, akkor megcsókolsz igaziból? Tőled akarom, az elsőt!

Eleget téve a kérésemnek, ismét az ajkaimhoz érinti az övét, majd egyszerre kezdjük el mozgatni a szájaink. Csodálatos érzés, bizsereg a bőröm közben, hirtelen megérzem a nyelvét, ami próbálna bejutni a számba. Uhh, akkor így értette, hogy nem használtuk a nyelvünket, de kínos, gondolom magamban. Végül szétnyitom az ajkaim és hagyom, hogy nyelve behatoljon a számba. Összeér a nyelvünk, én pedig egész testemben beleremegek ebbe az érintésbe. Teljesen elgyengülök tőle, de mégis nagyon akarom, így kicsit bátortalanul, de előrenyúlok és a nyaka köré fonom az karjaim, mire ő is közelebb húzódik hozzám, és átkarolja a derekam. Hagyom neki, hogy nyelvével felfedezze a szám belsejét. Bambam nagyon gyengéd, odafigyel rám, nem erőszakos a csókja, lágy és hihetetlenül édes. Már csókolózunk egy ideje, amikor megérzem, hogy megint elfogy a levegőm, így ismét elszakítom az ajkam az övétől. Nagy meglepetésemre nem csak én zihálok és kapkodok gyorsan levegő után, hanem ő is. Ezek szerint ő is élvezte? Mert én belehaltam ebbe a gyönyörű érzésbe, annyira fantasztikus volt. Csak bámuljuk egymást, és próbáljuk összeszedni magunkat a kábulatból.

- Ez-ez egyszerűen csodálatos volt – töröm meg a csendet, amikor már érzem, hogy tudok beszélni normálisan.

- Örülök neki. Nekem is az volt! – hallom meg a szavakat, melyek boldoggá tesznek, és megmosolyogtatnak.

- Egyébként ahhoz képest, hogy ez volt az első alkalom, nagyon jól csókolsz, Yugyeomie – simít végig az arcomon, én meg elpirulok a szavaitól és az érintésétől egyaránt.

- Tényleg?

- Igen, nagyon is! – vallja be mosolyogva.

- Hát nem tudom, hogy én milyen vagyok, de nálad biztos nem csókolok jobban! – nyögöm ki zavaromban – Én beleszédültem abba, amit a nyelveddel csináltál, és mindig csókolózni akarok mostantól veled – ezt már szinte suttogom, mert már süllyedek szégyenemben.

- Ahh, olyan aranyos vagy, Gyeomie – ujjong vigyorogva - Köszönöm, örömmel hallom, hogy ennyire jó volt neked és szeretnél mindig csókolózni. Ígérem, nagyon sokszor fogunk – mosolyog rám, majd megölel, azonnal viszonzom és jó szorosan magamhoz szorítom, miközben arcom a hajába fúrom, és mélyen beszívom az illatát. Ha rajtam múlna, soha többet nem engedném el. Megrémiszt ez a hatalmas szerelem, amit iránta érzek.

- Bamie, megcsókolhatlak én is? – kérdem félénken, miközben kibontakozok az öleléséből, de csak annyira, hogy az arcunk csak pár centire legyen egymástól.

- Persze! – bólint.

Lassan és félve közeledek felé, majd érintem a számat az ajkaihoz. Úgy tűnik, ezt sose fogom megszokni, az a csodálatos érzés megint jön, beleborzongok ebbe a csókba, és Bamie ajkaiba. Annyira puhák és édesek, hogy csak csókolnám őket egész nap, nem tudok velük betelni. Nyelvemmel végignyalok alsó ajkán, amitől szétnyílik a szája, ezzel szabad utat engedve a nyelvemnek. Oldalra billentem a fejem, hogy még jobban bejárhassam a szája belsejét. Kezeim se tétlenek, végig gyönyörű arcát simogatom velük, ő pedig átkarolja a derekam, és közelebb húz magához. Nagyon élvezem, és csak falom az ajkait, viszont most ő az, aki megállít, egy kis nyögés hagyja el a száját, és elválik az ajkaimtól. Gyorsan szedi a levegőt, és jobban zihál, mint én.

- Ez mi volt, Gyeomie? – faggat, arcán több érzelem is uralkodik egyszerre.

- Megcsókoltalak – mondom összezavartan, és nem értem, mi a baj.

- Istenem, ez nagyon izgató volt, én beindultam tőled! – sóhajt nagyot, és látom, zavarban van.

- Ohh, bocsánat – csak ennyit tudok kinyögni.

- Ugyan nem kell bocsánatot kérni, ez természetes, ha ennyire jól csókolsz. Totál ki fogsz nyírni – neveti el végül magát, mire én is nevetek.

- Na, de most már aludjunk, okés? Holnap suli. Mind a ketten eldőlünk az ágyon, majd Bamie befészkeli magát a karjaimba, és fejét a mellkasomra hajtja, én pedig szorosan magamhoz húzom.

- Jó éjszakát, Bamie – suttogom a fülébe, és puszit adok a hajába.

- Neked is jó éjszakát, Gyeomie – hallom édes hangját, majd nem sokára már szuszog is karjaimban, végül engem is elnyom az álom.