Yugyeom
pov:
- Te…te most komolyan
kimondtad? – dadog szegénykém, és zavarban van tőlem, aminek nagyon örülök.
- Uhum, Szeretlek, Bamie
– mondom ki újra, és közelebb hajolok hozzá. –Zavarban vagy? – kérdem
mosolyogva.
- Igen, zavarba hoztál,
ez váratlanul ért – vallja be. – És tudd, hogy én is szeretlek, Yugyeomie! És a
válaszom, igen, leszek a párod, vagyis a pasid. Örömömben felkiáltok, és a
nyakába ugrok, de a nagy lendülettől mind a ketten eldőlünk az ágyon. Bamie
alattam fekszik, haja össze-vissza áll, felsője felcsúszott, és kilátszik
tökéletes kockás hasa, én rajta ülök a csípőjén, kezemmel két oldalt
támaszkodom az ágyon. Tekintetem a meztelen hasára téved, és csak bámulom,
szinte már csurog rá a nyálam, annyira bűvölöm. Itt fekszik alattam, és várja,
hogy mit csinálok, akármit tehetnék vele, de nekem fogalmam sincs, mit tegyek.
Ahh, ez kínos, de sose csináltam még ilyet. Kicsit sokkos állapotba kerültem a
látványtól, ami elém került. Kétségbeesetten emelem a tekintetem Bamire, segítséget
kérve.
- Már azt hittem, kiugrik
a szemed, úgy bámultad a hasam – húzódik mosolyra az ajka. Én pedig rögtön
zavarba jövök, és vörös leszek a fülem tövéig.
- Hát én nem…vagyis itt
vagy előttem, gyönyörű vagy, a szemem le se tudom venni rólad, nagyon akarlak
érinteni, de fogalmam sincs, hogy csináljam…ahh, ez kínos – hajtom le a fejem
szégyenemben.
- Hé, dehogyis, nem
kínos, nincs vele semmi baj – ül fel Bambam az ágyon, így egy vonalba kerül az
arcunk, majd kezével felemeli az állam, hogy találkozzon a tekintetünk.
- Ez rendben van,
Gyeomie, hisz még nem volt pasid eddig, így tapasztalatlan vagy, de majd én
megmutatom, hogy mit hogyan kell – mosolyog rám kedvesen, ami mosolyt csal az
én arcomra is, majd hirtelen mozdul, és fordít a helyzeten, most én fekszek
alatta az ágyon, ő pedig a csípőmön ül. Szívem a torkomban dobog az
izgatottságtól, hogy mit fog tenni, de rögtön meg is lep azzal, hogy leveszi a
felsőjét, ezzel pedig elém tárul a csodálatos, és tökéletes felsőteste.
Úristen, hogy lehet ennyire szép valaki? Muszáj közelről látnom, éget a vágy,
hogy megérintsem, így felülök ugyanúgy, ahogy az előbb ő tette, és
tekintetemmel falom a testét. Eddig bírtam, felemelem a jobb kezem, és a
tenyeremmel végigsimítok a vállán, aztán le az egész karján, megfogom a kezét,
a számhoz emelem, és lágy csókot adok rá. Ugyanezt megteszem a másik karjával,
és kezével. Már nem agyalok azon, hogy mit csináljak, csak átadom magam az
érzésnek, és a vágynak. Kezemmel most mellkasán simítok végig, érintésemtől
megfeszülnek az izmai, de nem hagyom abba, lecsúsztatom a kezem, és a hasát
kezdem el simogatni. Végül pedig nem tudom, honnan jön az ötlet, de
előrehajolok, és megpuszilom mind két mellbimbóját, amitől az ajkát egy nyögés
hagyja el. Arcomat két keze közé veszi, és egy lágy, és érzéki csókba rángat
bele, amitől rögtön elgyengülök, két karom a nyaka köré fonom, és bele túrok a
hajába. Egyik kezét elveszi az arcomról, és benyúl vele a felsőm alá, és a
hasam kezdi el simogatni. Az érintésétől lángol a testem, tenyere égeti a
bőröm, és érzem, kezdem elveszíteni az eszem. Mindkét kezem a derekára simítom,
és közelebb húzom magamhoz, majd hevesebben kezdem el csókolni. Hirtelen valami
keményet érzek a hasamhoz nyomódni, amitől azonnal magamhoz térek, és
elszakítom a számat az ajkaitól. Mind a ketten zihálunk, és levegő után
kapkodunk. Szemem a kidudorodó nadrágjára téved, amit megbabonázva nézek, de
meg is ijedek tőle, valamint eléri, hogy elvörösödjek.
- Uhh, bocsánat, én…én
azt hiszem, megijedtem…- keresem a szavakat, zavarban vagyok, mindenhova
tekintek, csakhogy ne kelljen Bamie fürkésző szemeibe néznem. Istenem, most
biztos kinevet, hogy ilyen béna vagyok…ahjj. Végül mégis felemelem a fejem, és
belenézek a szemébe, de nem látok benne, mást csak vágyat.
- Nincs miért bocsánatot
kérned, Gyeomie, megértem, hogy megijedtél – mosolyog rám kedvesen, és
előrehajol, hogy homlokát az enyémnek döntse, így ajka majdnem az enyémhez ér,
érzem lélegzetét az arcomon, picit még mindig nehezen veszi a levegőt, ami
örömmel tölt el, és izgatott leszek tőle.
- Nekem is jobban oda
kéne figyelni arra, hogy nem kéne egyből letámadnom téged, hisz neked én leszek
az első, de te…teljesen elveszed az eszem, nem tudok gondolkodni, és amit
csinálsz…- sóhajt egy mélyet, és elhúzódik, hogy a szemembe tudjon nézni. Óh!
Hmm…hogy mi van? Mit is csinálok, amit ő tud, de én nem? Értetlenül nézek rá.
- Miért, mit csinálok? –
hangom akaratlanul is megremeg, hiába próbálom elrejteni az idegességem.
Gondolkozik egy darabig, keresi a szavakat, az én idegességem meg még jobban
nő, de végül csak megszólal.
- Yugyeom, te annyira
gyönyörű vagy, férfias, aranyos, és ártatlan, hogy totál levettél a lábamról…és,
ha a közelemben vagy, megszűnik minden, csak te vagy, amikor hozzám érsz, pedig
beleremegek, és máris kívánlak, elég, ha megcsókolsz, már nem tudom irányítani
magam…ezért én jobban fogok figyelni, hisz neked ez nagyon fontos az első
alkalom, nekem pedig te vagy fontos! Miközben beszél folyton a szemembe néz mélyen.
Szívem hevesebben kezd dobogni, és melegség önt el, arcom vörös lesz, és
zavarba jövök, attól, ahogy Bambam néz, és attól, amit mond nekem. Úristen,
kíván engem? Ez a szó visszhangzik a fejemben, így muszáj megkérdeznem,
különben nem hagy nyugodni.
-A „kívánlak”, az azt
jelenti, hogy te akarsz velem, szer…- nem tudom befejezni, annyira zavarban
vagyok, lesütöm a fejem, és a kezem nézem az ölemben. Hallom, hogy kuncog, de
még mindig nem merem felemelni a fejem. Ahh, lehet ez ennél kínosabb is?
- Hmm, nem tudom, hogy
mire gondolsz – adja az ártatlant, mire felemelem a fejem, és meglátom a gonosz
vigyort az arcán, amiből tudom, hogy nem fogja kimondani helyettem. Azt várja,
hogy én mondjam ki, de már így is olyan vörös vagyok. Azt akarja, hogy belefulladjak
a zavaromba? Istenem, ez a srác! Hát jó, legyen, veszek egy mély levegőt, és a
szemébe nézek, csak ne dadogjak…kérlek, istenem.
- Bambam, te annyira
kívánsz engem, hogy szeretkezni akarsz velem? - Jaj de jó, sikerült normálisan
kimondanom. De amint kiejtettem, azt a bizonyos szót, fura melegség önti el az
egész testem, a szívem a torkomba ugrik, és most már az egész arcom, és füleim
is vörös, de nem hajtom le a fejem, állom Bamie átható és égető tekintetét.
- Igen, azt jelenti,
Yugyeom! De nem fogunk még, mert az túl gyors lenne, és az előbb is megijedtél,
mert még nem vagy felkészülve rá. Nincs ezzel semmi baj, minden úgy lesz, ahogy
te akarod. Tudod, hogy én várok rád, ameddig csak kell, nem kell semmit sem
elkapkodni. Szavai megnyugtatnak, és tudom, hogy őszintén, és komolyan gondolja
őket, amiért hálás vagyok.
- Köszönöm, Bamie –
mosolygok rá, majd gyors csókot lehelek az ajkára, és jó szorosan magamhoz
ölelem. Olyan jó mert Bambam, pont beleillik az ölelésembe, testünk egybe
olvad, és izzik körülöttünk a levegő, csak ettől. Annyira szeretem, amikor csak
így ülünk vagy állunk, és csak öleljük egymást. Csak ez, hogy szorosan
egymáshoz simulunk, megsemmisít, de ha még a kezével simogat is, azzal totál,
kinyír. Szeretek a hajával játszani, most is belefutatom az ujjam, és
szórakozok vele. Istenem, úgy el tudnék így aludni, hogy csak öleljük egymást,
olyan megnyugtató.
- Szeretem, hogy játszol
a hajammal – szólal meg hirtelen, aminek nagyon örülök. Kibontakozok az
ölelésből, és puszit adok Szerelmem homlokára, mire ő megjutalmaz egy gyönyörű
mosollyal, majd rögtön utána ásít is egy nagyot, ami olyan aranyosra sikerül,
hogy muszáj mosolyognom rajta.
- Álmos vagy, Bamie,
gyere, aludjunk – ölelem újra magamhoz, és úgy fekszünk el az ágyon, hogy a fejét
a mellkasomra hajtja, karjával pedig, átöleli a derekam, én pedig átkarolom a
vállát a kezemmel.
- Jó éjszakát, és szép
álmokat – suttogom, és belepuszilok a hajába, majd mélyen beszívom az illatát,
de nagyon szeretem.
- Neked is jó éjszakát,
és szép álmokat, Yugyeom – motyogja már szinte félálomban. Rettenetesen boldog
vagyok, a szám fülig ér, itt fekszek, a karjaimban a fiú, akiért megbolondulok,
és ma bevallotta, hogy szeret, valamint szeretkezni is akar velem. Uhh, erre a
szóra ismét elvörösödök, kétségkívül nem állok még rá készen. Sürgősen
beszélnem kell Jacksonnal, ezen gondolkozok, míg végül elnyom az álom.
Arra ébredek, hogy, Bamie
félig rajtam fekszik, de nem kényelmetlen, sőt nagyon jó érzés, ahogy a teste
az enyémhez simul, felmelegít engem is. Puszit adok a buksijára, és az egyik
kezemmel átkarolom a derekát, a másikkal pedig megfogom az ő kezét, amelyik a
mellkasomon pihen, és összekulcsolom az ujjainkat. Az érintésemre mocorogni
kezd, de nem áll szándékomban felébreszteni, olyan békésen alszik. Mutató
ujjammal simogatom a kézfejét, ami annyira puha és szép, a bőre szemet
gyönyörködtető, olyan fehér és hibátlan. Óvatosan a számhoz emelem a kezét, és
lágy csókot lehelek a kézfejére, majd visszateszem a mellkasomra, de nem vagyok
elég ügyes, mert felébred rá. Egyem meg, olyan aranyos, ahogy rám emeli álmos
szemeit, nyög egyet, majd lemászik rólam.
- Jó reggelt,
Csipkerózsika, hogy aludtál? – faggatom, és most én bújok hozzá, fejem a
mellkasára teszem, és karommal átfogom vékony kis derekát.
- Nagyon jól aludtam,
hála neked, Gyeomie, olyan puha vagy, és meleg, rögtön elaludtam a karjaidban.
Azt hiszem, most már muszáj lesz mindig így aludnunk – kuncog Szerelmem, és
most ő puszil bele a hajamba. Istenem, de szeretem, olyan édes.
- Szeretem, amikor így kuncogsz,
annyira aranyos vagy. Számomra kérésed parancs, szóval mindig így fogunk aludni
most már. - Mivel választ nem kapok, felülök, és rátekintek, hogy lássam a
reakcióját, ami felér mindennel, hisz fülig ér a szája, arca ragyog a
boldogságtól. Lehajolok és csókot nyomok a szájára, amit örömmel viszonoz, majd
odahajolok a füléhez, és belesuttogom, hogy „Szeretlek”.
- Én is Szeretlek! –
kapom a választ azonnal, és most az én arcom ragyog fel a boldogságtól.
Istenem, de jó hallani, ahogy kiejti a száján azt a szót. Boldog vagyok tőle,
nagyon.
- Na, gyere, Gyeomie
menjünk le reggelizni, közben pedig bemutatlak anyunak – vigyorog rám, és már
húzna maga után le a konyhába, de én megtorpanok. Úristen, felkészültem én,
erre?
- Ahh, várj, már most? –
pánikolok máris a gondolattól. –De tuti, gáz vagyok most, és ha nem fogok
tetszeni neki? – folytatnám tovább, de Bambam belém fojtja a szót egy szájra
puszival, ami nagyon jól esik, és meg is nyugszok tőle.
- Nyugi, nem kell félni,
csodásan nézel ki, anyu pedig szeretni fog, hidd el – mosolyog rám, majd
összekulcsolja az ujjainkat, és kézen fogva megyünk le a konyhába. Mire elérjük
a helyiséget, a szívem már a torkomban dobog, ideges vagyok, és ezt látja
rajtam, így nyugtatásként megszorítja a kezem, én meg vissza, ezzel jelezve,
hogy készen állok. Mély levegőt veszek, és belépünk együtt a konyhába, ahol
háttal nekünk Bambam anyukája épp mosogat.
- Jó reggelt, Anya! –
köszön hangosan, mire a nő megfordul, és amint meglátja, a fiát arca felragyog,
odaszalad hozzánk, és megöleli Bambamet. Ez csodálatos, öröm nézni. Pár percig
tuti ölelkeznek, amikor megszólal, mire az anyukája elengedi, és a tekintetét
rám szegezi.
- Anya, had mutassam be,
Yugyeomot, a barátomat – közli hangosan, miközben engem néz, és a kezem
továbbra is erősen szorítja.
- Jaj, de jó, hogy végre
láthatlak, Yugyeom – arca boldog mosolyra húzódik, majd megölel ugyanúgy, mint
Bambamet. –A kisfiam sokat mesélt rólad, és közben a szeme mindig csak úgy
csillogott – kacsint rám, mielőtt befejezi. Arcomon boldog mosollyal fordulok a
Szerelmem felé, és adok puszit az arcára hálám jeléül, ami láttán az anyukája
elkezd ujjongani örömében, majd tekintete az összekulcsolt kezünkre téved, mire
felkiált.
- Akkor végre együtt
vagytok, drágáim? Istenem, annyira örülök neki.
- Igen, együtt vagyunk –
közli Bambam, én meg csak szégyenlősen bólintok. –Anya, lenne még valami, amit
meg kéne beszélni – vált át komoly hangnemre, mire az anyukája összeszedi
magát. –Yugyeomiet elzavarta az apja otthonról, miután jól megverte, és nincs
hova mennie, és gondoltam, ha már együtt vagyunk, akkor ideköltözne hozzánk.
Beleegyezel, ugye? – néz Bamie, boci szemekkel anyukájára.
- Már hogyne engedném
meg, itt maradsz most már végleg, nem is engedném, hogy máshol lakj – mosolyog
rám, és a kezét a vállamra teszi. Úristen, mennyire örülök neki, örökre együtt
leszek, Bambammel.
- Nagyon szépen köszönöm,
hogy befogad, ígérem, hogy mindenre oda fogok figyelni, és vigyázni fogok
Bamiere esküszöm – nyögöm ki nagy nehezen a zavaromban, mire mind a ketten
elmosolyodnak, Bamie pedig átöleli a derekam.
- Érezd magad otthon,
most már te is családtag vagy, és bízom benned, tudom, hogy soha nem fogod
bántani, az én kicsikémet. Na, de gyertek enni, még nem hűlt ki a reggeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése